Világos rézsárga, halványan ködös sör hamar múló, spórolós habbal. Illata meglepő: elsőre parfümös, mézes maláta, aztán vanília? Nehezen hiszek az orromnak, és mélyeket szimatolok, gömbölyű, talán fügés gyümölcsösség mögül egész finoman kivehető citromfű, talán lime érződik.
A korty elsőre kellemesen jellegtelen malátás, de aztán beüt az, amire valójában tényleg nem számítottam: vanília! Aztán összekeveredik egy korianderes, borsos keserűséggel, majd felcsillan a lime, végül pedig egy korrekt komlózás igyekszik visszahozni a dolgot az értlemezhető sörízek kategóriájába. Ez itt nyilván valamiféle belgulás, de a korianderes keserűséget nekivezetni a vaníliának elképesztő ötlet, olyan íze lesz a sörnek, mintha valami fura régi süteményt ejtettek volna bele, és ez erősen megkérdőjelezi az üdítő jelleget, pedig amúgy egy könnyen iható sör jegyeit hordozza.
Végül mindezek ellenére meglepően ihatónak bizonyul, a sokadik kortyra megszokom ezt az idegenszerű poloskás fenolokban gazdag ízkitérőt, de azt hiszem jobban értékelném, ha nem így próbálnának lenyűgözni.
Utólag szoktam csekkolni az összetevőket – a szájpadlásomat lepjétek meg ne az olvasgató agyamat – ás azt látom a dobozon, hogy fügekaktusz aroma meg citrusaroma, meg cukor. Neten nézelődve tovább fokozódik a káosz, állítólag egy csepp maracuja is van benne, a citrus pedig yuzu. Akkor hát a vanília és a koriander csak halu, de annak egy kicsit erős.
