Barion Pixel
Weboldalunk használatával jóváhagyod a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Beállítások módosítása Elfogadom
hu
en

Northern Monk + Timothy Taylor: Northern Rising Unity Stout

Northern Monk + Timothy Taylor: Northern Rising Unity Stout
A Trónok Harcában éltem az „Északi” életérzést, de a Northern Monknál sosem értettem, mi ez az „északi büszkeség”, hogy tényleg a Trónok harcából szedett secondhand szlogennel dolgoznak, és hogy hogy jön ez a logóban ábrázolt szerzeteshez? Most legalább tudom, hogy nem ők kezdték, és a dolog sokkal régebbi, mint a népszerű filmsorozat. A Timothy Taylor nevű yorkshire-i (tehát szintén észak-angliai) sörfőzde már a múlt század közepe óta úgy hirdette egyik sörét, hogy „For Men of the North”, később pedig úgy, hogy „Originally brewed for men of the North, now loved by everyone”. A TT azonban nem erről híres, hanem sokkal inkább arról, hogy Landlord nevű cask ale-jük a rendes angol pub nélkülözhetetlen bútordarabja, megbízható, finom, sőt nagyszerű könnyű pale ale. Fura belegondolni, hogy yorkshire-i bányászok számára főzték, hát miket ittak ezek ott a nyomorult ipari vidékeken? Ennyire finom sört ma a kontinensen az ötcsillagos hotelekben nem isznak, nemhogy a kétkezi munkások a kocsmában.

Michael Jackson (nem a popsztár, ha valaki nem ismerné e nevet) írta le a Timothy Taylor sörfőzőmestéről Allan Hey-ről a csodás kis anekdotát, miszerint a mester megszállottja a maláta minőségének, és nem halandó kemény ipai malátát használni, csakis a Golden Promise nevű klasszikust, és azt is először aláveti saját minőségellenőrző módszerének: komótosan kiszámol száz szem malátát egy hordó tetejére, majd vár, hogy jöjjenek a galambok, és felcsipkedjék a használhatókat és otthagyják a használhatatlan szemeket, így pontos százalékban kifejezett végeredményt kap a maláta minőségéről.

Nahát ezek szerint ez a kollab arról szólhatott, hogy a 180 éves klasszikus sörfőzde bemutatja a fiatal leedsi bandának, hogyan is kell jó északi bányász-stoutot főzni - ha már ők is az északisággal parádéznak - ahogy azt a szénbányászat rég letűnt hőskorában itták, a megfelelő malátával tehát Golden Promise-szal, amitől a Timothy Taylor nem hajlandó eltérni – jó okkal.

Ez egy dobozba zárt nitrós csapolt sör, a dobozt párszor meg kell forgatni, mielőtt egybe belezúdítjuk a pohárba, én ezt a DS-s talpas pohár befogadóképessége miatt csak finoman teljesítettem, de így is megtörtént a Guinnesses totális áthabzódás, majd a végén megnyugodott a gyönöyrű, ébenfekete sör a poharamban, lenyűgöző tektonikus sűrű habkoronával. Illata száraz, savankás maláta és némi kávé, de semmi extra. 
Hú, de nagy kortyot lehet belőle kortyolni! Hatalmasat hörpinttet magából és csúszik, mint a veszedelem. Ez a korty maga egy grand entry egy angol pubba. Azonnal és kilóra megvevődtem. Szép, nyugodt, férfias. Fás, fanyar, kávés, de a maláta titkos csokoládés édessége szépen lekerekíti. Az angol ale legszebb hagyományait foglalja össze. Stout létére kifejezetten frissítő- egy gazdag hosszúkávé egy angol ale rejtelmesen pezsgő selymes karbonációjával. A közepén enyhe csokoládéba forduló gyümölcsösség, komló csak annyi van benne, hogy ezt rövidre zárja és kellemesen száraz végződést biztosítson. Emellett a sör mellett napestig könyökölnék egy pultnál, és taksálgatnám ezt a tradíció csiszolta évszázados sörfőző-hagyományt, ami ilyen komplex, kellemes mégis egyértelmű sört tud főzni.