Weboldalunk használatával jóváhagyod a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

Track: Tilted

Track: Tilted
A ködös New Englandek annyira ellopták a show-t az elmúlt évtizedben, hogy ma már néha avittas dolognak tűnik egy West Coast IPA, ami a 2010-es években még áhitattal csodált különlegesség volt – legalábbis itthon, mert az USA-ban akkor már szinte mainstream volt, és rengeteg főzdében készültek belőle jobbnál jobb főzetek. De miután felvillantak és el is halványodtak a magyar West Coastok – volt egy pár nagyszerű – mintha arra jutott volna a magyar sörszcéna, hogy ebből a stílusból nem lehet óriás üzletet csinálni, és inkább az újmódi ködösek felé fordult. Érdekelt, hogy merre tart most a west coast (állítsuk meg Kaliforniát!), és érdekes következtetésre jutottam. 

Szép, újarany színű sör csorog a poharamba magabiztos fehér habot fejlesztve. Illata csodálatosan őszinte és vagány komló: egyszerre komlós-zsák ragacsos és cool urbánus, meg valami gyökércsakrákat fellázító tavaszi virágillat, a szabadság-szerelem témakörében.
Ehhez képest a korty kifejezetten visszafogott, de nagyon kellemes, igazából nem hiányzik az, hogy versengjen ezzel a csodálatos illatfelhővel. Határozott, de elegánsan visszafogott keserűség az, ami azonnal felszólal és végig viszi a szót. A korty vége felé összesűrűsödik és egy utolsó komlóvillanásban felmutatja a malátaédességet, amit amúgy máshol alig érezni. Hibátlan sör, west coastnak is jó, de határozottan szárazabb és alkohol-könnyebb a nagy klasszikusoknál, ez 5,3, míg a WC 5,7-től kezdődik elvileg. Talán ezért is ízlik annyira. A BrewDognak voltak ehhez hasonlóan könnyű, keserű sörei, amikor a populáris craft-beer titkát keresték.
Talán éppen ugyanazt a jelenséget nézzük újra, mint ami egyszer már megtörtént az IPAval. Ahogy az angol kocsmakultúra, a könnyű ale-k láthatatlan gravitációja a maga képére formálta a 18. századi exportra szánt erős, komlós eredeti IPA-t, úgy szelídítik most a brit sörfőzők az amerikai IPA-t. Ebből már teljesen hiányzik a kaliforniai nagyotmondás, ez sokkal inkább egy understatementekkel tűzdelt brit csevej egy pub előtt a londoni kék órában.