Gyöngyösen habzó halvány rozészín – tehát fakó hagymahéj színű ital. Az íze a lehető legkellemesebb vizes ürességgel ekzdődik, az igazi ízek csak második taktusra élesednek és kinines keserűség csak a harmadikra mozdul meg. A víz mellé egy kiskanálnyi skót málna kerül. A skót málna íze az a fajta öröm, amikor félig ynersen szedsz le egy málnát és mégis meglepően ízes és édes, hócsókolta törékeny kis ízremény És alapvetően fanyar karakter és autentikusan, gyöngéden gyümölcsös és ettől ez a tonic önmagában fogyasztva is kellemes élmény. Miközben visszafogott karaktere és késleltetett kininzáródása kényelmes teret hagy egy reménybeli gin karakterének prezentációjára, tehát Gin & Tonic céljára is tökéletes.
Walter Gregor's Tonic Water – Scottish strawberry

Érdekes látni, milyen hullámokat vet az az egymilliárd font beruházás, amit a Diageo eszközölt a 2010-es évek első felében a skót whisky-iparban. Először is egy csomó kisebb vállalkozó látta meg a lehetőséget, hogy a Diageo által gerjesztett hullámra ráfeküdjön és beindultak a lepárló-alapítások Skócia-szerte. A whiskynek azonban kell egy pár év mire whiskyvé érik, és míg erre vártak, addig ezek a lepárlók jellemzően a könnyen és gyorsan előállítható gin termelésével vészelték át a cash-flow szegény időszakot. Ebből aztán egy távolról is jól látható gin-boom lett, és Skócia tele lett kézműves ginekkel, melyek aztán szétrajzottak a világ piacain, és máshol is – pl. nálunk – rengeteg új kis-szériás gin születését inspirálták. És mi az, ami nélkül a gin nem tud meglenni? Természetesen a tonik! Mostanra az Egyesült Királyság tonikjainak 80%-át Skócia termeli. És egy ilyen hatalmas, sokszereplős piacban az a legjobb, hogy benne megterem a hely a legmagasabb minőségnek. A Walter Gregor's tonikot messze északon, a szélfútta Aberdeen környékén főzi Claire Rennie.