Barion Pixel
Weboldalunk használatával jóváhagyod a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Beállítások módosítása Elfogadom
hu
en

Omnipollo: Flow

Omnipollo: Flow
Ahogy a németek nem nézegetnek Magyarországra, ha jó sört keresnek, úgy mi sem Olaszorszában keressük a jó craft-beert. Pedig! Olaszország jóval a magyar „sörforradalom” előtt belefogott a saját sörkultúrájának megreformálásába, és ennek során gyakran borászokból, vagy borászcsaládok fiaiból lett sörfőzők elképesztő újítások és kísérletezések (https://folyekonykenyer.blog.hu/tags/olasz) útján eljutottak egy olyan jellegzetesen olasz sörkultúráig, melynek fő ismertetőjele, hogy szélsőségesen az ízre koncentrál és elhanyagolja a sör testét. Ennek fő oka, hogy máshogy söröznek mint mi Közép Európában. Ők ugyanis el sem tudják képzelni a sörözést eszegetés, csipegetés, aperitivo és chichetti nélkül. Ebben az eszegetős sörözgetésben nem annyira számít a test, hiszen azt a focaccia adja alá, amit le kell öblíteni – akárha bort innának. Vajon mit tud ebből az olasz niche-ből kihozni az Omnipollo, amikor kollaborál Itália egyik legelső microbirrificio-jábal, a Birrifcio Italiano-val?

Halvány rézszín sör hamar múló magas fehér habbal. Ránézésre Itália. Illata a fűszeres maláta és a hideg-erjesztés fémes acélszaga. A jóivású első korty nagyot huzat magából, így csak aztán regisztrálom, hogy a karbonációja némileg lapos. Hamar megjelenik és kicsit idegenül ül rajta az agresszívan kakaós komló, és ettől lesz egy kis csersavas zizzenése is. Nincs igazi komplex íve az íznek, vagy lehet, hogy csak az erős komló egyszerűsíti le az utána következő kortyokat, mert miután beütött már ott van minden korty nyitásában is. Távolról sem tökéletes sör, és nagyon is hozza azt az olasz hozzáállást, ami innen nézve kicsit „büszke amatőrségnek” tűnik, de még mindig jobb, mint a legtöbb olasz kézműves lágersör. (Melyek közt persze vannak kíválóak is)
Én amúgy nagy híve vagyok a férfiasan asszertív komlózásnak, és az olaszoknál is van erre egy pár csodálatos példa (https://folyekonykenyer.blog.hu/2010/08/25/az_emiliai_uton), de ez a komlózás egy kicsit szigorúra sikerült – kap a végére valami növényes, főzelékes árnyalatot, amit nem igazán tart meg a könnyű malátatest.
De az mindenképp tanulságos, hogy ennek a könnyű, testetlen, nyúlós karbonációjú „büszke amatőr” olasz sörstílusnak pontos receptje van, amit el lehet vinni Svédországba, és ott is ugyanolyan jellegű sört eredményez, tehát nem valami időjárási, filozófiai, terroirral kapcsolatos, vagy éppen a befogadó lelkiállapotával kapcsolatos oka van ennek a jellegzetesen olasz kóstolási élménynek.