Verdant: DeBleaker

Megnyerő megjelenésű, teljesen átlátszatlanul ködös, ígéretesen világossárga sör, szépen dagadó krémes habbal. Az illata már messziről a torkomnak ugrik: harapós, friss, csípős szuperkomló. A korty a várakozásokhoz képest visszafogott és illemtudó. Sűrű és lágy, tejszerű test – a Verdant söreiben ez már szinte elvárás.
Jóivású, szinte könnyednek mondható sör, noha a korty közepén belép a komló és nem spórol a keserűséggel. Mindeközben ébredeznek a komló által odahallucinált gyümölcsök – talán maracuja, és egy jóféle, izgalmas kénesség, ami az én íztérképemen szinte hozzátartozik ehhez a fajta sárga színhez.
A végére azonban elfüstöl ez a gazdag ízcsokor és utóíznek csak valami keserédes alapvetés marad meg a garatban. Ááá, a régi trükk, ismerek rá a koncepcióra. Nem tudom, hogy csinálják, de kb egy évtizeddel ezelőtt feltalálták ezeket a kiürülő végű söröket, amiket folyton inni kell, mindig kell az új korty, hogy pótoljuk az ízt, amit az elején éreztünk és a végére elfogyott. Ezek értelemszerűen nagyon fogynak.
Nem értem, miért hívják ezt egyszerűen india pale ale-nek, ez most slendriánság, vagy ma már tényleg bármit lehet IPA-nak nevezni, de ez itt egy masszív New England hazy, de valamiért ezt már oda sem írják. Elég jó sör, csak azt nem sikerült belőnöm, mennyit kéne meginnom ebből, hogy effektíve sivártalanítsam a modern világot.